Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vízitündér, Lily. 

Lily naphosszat repkedett a tó felett, tavirózsáról tavirózsára ugrált, boldogan teltek a napjai.

Egy napon találkozott barátjával, Cseppecskével, a kis vízcseppel és udvariasan köszöntötték egymást.

Szia Lily, szép napunk van!

Szia Cseppecske, igen, felettébb kellemes az idő!

Cseppecske nagyon izgatott volt, alig várta, hogy elmesélhesse Lilynek a titkát.

Tudod, hogy milyen nap van ma?

Nem tudom. Talán bizony ma van a szülinapod, hogy ilyen izgatott vagy?

Cseppecske titokzatosan bólintott és mesélni kezdett.

A hegyi tó kellős közepén élt egy kíváncsi kis vízcsepp, Cseppecske. Egy nap leült a tavirózsa levelére, hogy megnézze, mi újság a nagyvilágban. A napocska olyan erősen sütött, hogy Cseppecske melegedni kezdett… 

...és huss, már el is párolgott a levegőbe!

Hű, de izgalmas! 

Ahogy egyre feljebb ért, a levegő hidegebb lett, és Cseppecske dideregni kezdett, majd újra apró vízcseppé változott. 

Nem volt egyedül, hiszen sok-sok kíváncsi vízcsepp is vele utazott, akikkel megfogták egymás kezét és együtt egy hatalmas felhőt alkottak.

A szél a felhőt messzire vitte, egészen oda, ahol hegyek magasodtak. A felhő egyre csak gyűjtötte a cseppeket a világ minden tájáról, míg végül már túl nagy lett a pocakja.

Készen állsz Cseppecske?

Igen!