Zoé vagyok, 2 és fél éves. Elmesélem,születésemkor miért ezt a nevet kaptam.

Amikor még anyukám hasában voltam,nagyon aprócska voltam, az elején még csak akkora mint egy szezámmag, pár hét múlva már megnőttem akkorára mint egy citrom. El kellett volna érnem a pocakban egy dísztök vagy egy kisebb görögdinnye méretét, de már nagyon kíváncsi voltam a világra,ezért úgy döntöttem hamarabb kibújok anya pocakjából.

Miután megszülettem, nagyon kicsi voltam és nagyon gyenge. Beraktak valami dobozba,ahol nagyon kellemes meleg volt, csak nagyon egyedül éreztem magam. Később hallottam,hogy a körülöttem sürgölődő fehér ruhás nénik és bácsik a meleg dobozt inkubátornak nevezik magukat pedig ápolóknak és orvosoknak.

Nagyon sokszor vizsgáltak meg. Minden alkalommal azt mondták a szüleimnek,hogy egyre nagyobb és erősebb vagyok és hamarosan haza mehetek velük.

Aztán egy szép napon elég nagy lettem, ezért azt mondták,ideje,hogy hazamenjek. Sokszor láttam még a kórházat,mert még rengeteg vizsgálatra kellett visszajárnunk.

Otthon sokat ettem és próbáltam emelgetni a fejem is. Szépen lassan olyan erőssé váltam,hogy már fel is tudtam ülni és ma már járni is tudok és beszélni.