Egy szép napsütéses délutánon Maca boldogan nézegette a madarakat a nyitott ablakból. Teljesen biztonságban érezte magát,mert az ablakon volt egy háló,hogy ne tudjon kiesni.

De a semmiből felbukkant egy csicsergő barna madár. Maca ijedős cica lévén ugrott egyet ijedtében,elszakadt a háló és kiesett az első emeletről.

Szerencsére az ablak alatt volt egy nagy és terebélyes fa, amin meg tudott kapaszkodni.

Egyszercsak meghallott a lombok közül egy mély huhogó hangott. Elkezdte keresni,honnan jön és az alsóbb ágakon meg is találta a hang forrását, egy óriási gömbölyű madarat. Megkérdezte tőle: -Miaú, hát te meg milyen madár vagy? A gömbölyű valami válaszolt: -Húú, én egy bagoly vagyok.

Bagoly? -kérdezte Maca, még sosem hallottam róla,mit csinálnak a baglyok? A bagoly válaszolt: -Mi baglyok napközben aludni szoktunk,mindaddig én is aludtam, amíg fel nem keltettél. Éjszaka repkedünk és vadászunk. Nagyon jó a látásunk is, de képzeld a szemgolyónkat nem tudjuk forgatni,szóval ha valahova nézni akarunk,akkor az egész fejünket el kell fordítanunk.

Maca csak ámult,milyen furcsa állatok ezek a baglyok. Gondolatmenetében megszakította,hogy ráeszmélt, valahogy haza kéne jutnia.

Maca lemászott a fáról és találkozott két kismadárral. A kismadarak azt mondták,hogy ők verebek és ez a fa az egyik kedvenc helyük a játékra. Gyakran fogócskáznak egymással és énekelgetnek.

Macának nagyon tetszett,hogy ezek a kismadarak ennyire mókásak és érdeklődőek, ezért segítséget kért tőlük,hátha ők tudják,hogyan tudna hazajutni.

A verebek megmutatták Macának,hogy az épület másik oldalán van egy lyukas rács,ahol be tud mászni a pincébe, ahonnan talán vissza tud jutni az otthonába a családjához.

Megköszönte a verebeknek a segítséget és megbeszélték,hogy ezentúl barátok maradnak és együtt fognak dalolni a konyhaablakban. Aztán ez a bátor kiscica bemászott az ismeretlenbe.